History & Standard / Fajta leírása, standard

FCI-Standard N° 344 / 05. 01. 2006 / GB


ORIGIN: Japan.
UTILIZATION:  Companion Dog.

In the beginning, the history of the American Akitas is similar to the history of Japanese Akitas. Since 1603, in the Akita region, Akita Matagis (medium-sized bear-hunting dogs) were used as fighting dogs.  From 1868, Akita Matagis were crossbred with Tosas and Mastiffs. Consequently, the size of Akitas increased, but characteristics associated with Spitz type were lost.  In 1908 dog fighting was prohibited, but Akitas were nevertheless preserved and improved as a large Japanese breed.  As a result, nine superior examples of Akitas were designated as « Natural Monuments » in 1931.

During World War II (1939-1945), it was common to use dogs as a source of fur for military garments.  The police ordered the capture and confiscation of all dogs other than German Shepherd Dogs used for military purposes.  Some fanciers tried to circumvent the order by crossbreeding their dogs with German Shepherd Dogs.  When World War II ended, Akitas had been drastically reduced in number and existed  as  three distinct types : 1) Matagi Akitas 2) Fighting Akitas 3) Shepherd Akitas.  This created a very confusing situation in the breed.  During the restoration process of the pure breed after the war, Kongo-go of the Dewa line enjoyed a temporary, but tremendous popularity.  Many Akitas of the Dewa line, which exhibited characteristics of the Mastiff and German Shepherd influence, were brought back to the United States by members of the Military Forces.

The Akitas from the Dewa line, intelligent and capable of adapting to different environments, fascinated breeders in the United States and the line was developed with increasing number of breeders and a great rise in popularity.

The Akita Club of America was established in 1956 and the American Kennel Club (AKC) accepted the breed (inscription into the stud book and regular show status) in October 1972.  However, at this time, the AKC and the JKC (Japan Kennel Club) did not have reciprocal agreements for recognizing each other’s pedigrees and therefore the door was closed for the introduction of the new bloodlines from Japan.  Consequently, Akitas in the United States became considerably different from those in Japan, the country of origin.  They developed as a type unique in the United States, with characteristics and type unchanged since 1955.  This is in sharp contrast with Akitas in Japan which were crossbred with Matagi Akitas for the purpose of restoring the original pure breed.

Large-sized dog, sturdily built, well balanced, with much substance and heavy bone. The broad head, forming a blut triangle, with deep muzzle, relatively small eyes and erect ears carried forward almost in line with back of neck, is characteristic of the breed.



The ratio of height at withers to length of body is 9 to 10 in males and 9 to 11 in bitches. The depth of the chest measures one-half of the height of the dog at withers. The distance from tip of nose to stop corresponds to the distance from stop to occiput as 2 does to 3.

BEHAVIOUR / TEMPERAMENT: Friendly, alert, responsive, dignified, docile and courageous.

HEAD : Massive, but in balance with the body, free or wrinkles when at ease.  Head forms a blunt triangle when viewed from above.


Skull : Flat and broad between ears.  A shallow furrow extends well up on forehead.

Stop : Well defined, but not too abrupt.


Nose : Broad and black.  Slight and diffuse lack of pigment on nose is acceptable in white dogs only but black is always preferred.

Muzzle : Broad, deep and full.

Lips : Black. Not pendulous; tongue pink.

Jaws/Teeth : Jaws not rounded, but blunt, strong and powerful.  Teeth strong with regular and full dentition; scissor bite preferred, but level bite acceptable.

Eyes : Dark brown, relatively small, not prominent, almost triangular in shape.  Eye rims black and tight.

Ears :  Strongly erect and small in relation to the rest of the head.  If the ear is folded forward for measuring length, tip will touch upper eye rim.  Ears are triangular, slightly rounded at tip, wide at base, not set too low.  Viewed from the side, the ears are angled forward over the eyes following the line of the neck.

NECK : Thick and muscular with minimal dewlap, comparatively short, widening gradually toward shoulders.  A pronounced crest blends harmoniously into the base of skull.

BODY : Longer than high.  Skin not too thin, neither too tight nor too loose.

Back : Level.

Loin : Firmly muscled.

Chest : Wide and deep.  Ribs well sprung with well developed brisket.

Underline and Belly : Moderate tuck-up.

TAIL : Large and well furnished with hair, set high and carried over back or against flank in a three-quarter, full, or double curl, always dipping to or below level of back.  On a three-quarter curl, tip drops well down on flank.  Root large and strong.

The terminal bone of tail reaches hock when let or puled down.  Hair coarse, straight and dense, with no appearance of a plume.


FOREQUARTERS : Forelegs heavy-boned and straight as viewed from front.

Shoulders : Strong and powerful with moderate layback.

Pasterns : Slightly sloping forward in an angle of approximately 15° to the vertical.

HINDQUARTERS : Strongly muscled, width and bone comparable to forequarters.  Dewclaws on hind legs customarily removed.

Upper thigh : Strong, well developed, parallel when viewed from behind.

Stifles : Moderately bent.

Hock joints : Well let down, turning neither in nor out.

FEET : Straight, cat feet, well knuckled up with thick pads.

GAIT / MOVEMENT  : Powerful, covering ground with moderate reach and drive.  Hindlegs move in line with forelegs.  Back remaining strong, firm and level.


HAIR : Double-coat.  Undercoat thick, soft, dense and shorter than outer coat.  Outer coat straight, harsh/stiff and standing somewhat off body.  Hair on head, lower legs and ears short.  Length of hair at withers and croup approximately 5 cm, which is slightly longer than on rest of body, except tail, where coat is longest and most profuse.

COLOUR : Any colour like red, fawn, white, etc; or even pinto and brindle.  Colours are brilliant and clear, and markings are well balanced, with or without mask or blaze.  White dogs (solid in colour) have no mask.  Pinto have a white ground colour with large, evenly placed patches covering head and more than one-third of body.  Undercoat may have a different colour from the outer-coat.


Height at withers : For males :   66 to 71 cm (26-28 inches),

                            for bitches :   61 to 66 cm (24-26 inches).

FAULTS : Any departure from the foregoing points should be considered a fault and the seriousness with which the fault should be regarded should be in exact proportion to its degree and its effect upon the health and welfare of the dog.

Feminine dogs, masculine bitches.
Narrow or snipey head.
Any missing tooth (except 2 of the PM1 and/or M3).
Blue or black spotted tongue.
Light eyes.
Short tail.
In or out at elbows.
Any indication of ruff or feathering.
Shyness or viciousness.

Light in substance.
Light bone.

Aggressive or overly shy.

Totally unpigmented nose.  A nose with unpigmented areas (Butterfly nose).
Drop, hanging or folded ears.
Under- or overshot bite.
Sickle or uncurled tail.
Dogs under 63,5 cm (25 inches), bitches under 58,5 cm (23 inches).

Any dog clearly showing physical or behavioural abnormalities shall be disqualified.

N.B. : Male animals should have two apparently normal testicles fully descended into the scrotum.




KATEGÓRIA: Társasági kutya.
5. osztály Spicc és õsi típus.
5. csoport Ázsiai Spicc, ill. rokon fajok.
Munkavizsgát nem igényel.

Az amerikai Akiták történelme kezdetben szorosan összefonódik a japán Akiták sorsával. Az 1603-as évektõl kezdõdõen az Akita tartományban megrendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat, közepes méretû medvevadász kutyákat uszítottak egymás ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték õket, amelynek eredményeképpen méretük jelentõsen megnövekedett, és a Spicc fajtákra jellemzõ tulajdonságok fokozatosan elhalványultak. 1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt fajta, mint nagytestû japán kutya tenyésztése tovább folyt. Az elért sikerek elismeréseképpen 1931-ben kilenc különösen kiemelkedõ egyedet nemzeti kinccsé nyilvánítottak.

A második világháború idején, 1939 és 1945 között elterjedt szokássá vált, hogy kutyák bundáját katonai ruházat céljára használták fel. Az alapanyag-utánpótlás folytonosságát biztosítandó, a rendõrség a rendészeti és katonai célokra használt németjuhászokon kívül az összes kutya beszolgáltatását vagy befogását rendelte el. Egyes Akita-rajongók azzal próbálták meg kijátszani az új törvényt, hogy kedvencüket németjuhászokkal keresztezték.

A világháború végére számuk drasztikusan megcsappant. Három, egymástól jól elkülöníthetõ változat alakult ki: a Matagi Akiták, a harci Akiták, illetve a németjuhász-Akiták. A három különbözõ, mégis egy néven futó változat létezése komoly problémákhoz, félreértésekhez és káoszhoz vezetett.

A világháborút követõ, a fajtatisztaság érdekében végrehajtott restaurációs törekvések legnépszerûbb szereplõje az átmenetileg komoly hírnévnek örvendõ Kongo-go volt, a Dewa-vérvonal képviselõje. A Dewa-vonal Akitái masztiff és németjuhász tulajdonságokkal rendelkeztek. A távol-keleti szolgálatból hazatérõ, az Akitákat olyannyira megkedvelõ amerikai katonák tucatjával vitték õket magukkal az Egyesült Államokba.

Az intelligens, környezetükhöz remekül alkalmazkodó Dewa-Akiták lenyûgözték az amerikai tenyésztõket, amelynek köszönhetõen számuk és népszerûségük hirtelen az egekbe szárnyalt.

Az Amerikai Akita Klubot (Akita Club of America, ACA) 1956-ban alapították. Az Amerikai Ebtenyésztõk Egyesülete (American Kennel Club, AKC) 1972. októberében ismerte el hivatalosan a fajtát, vette fel a tenyészpéldányok listáját és kezdte el megszervezni a tenyésztõknek oly fontos megjelenési és megmérettetési lehetõség, a kiállítások egész sorát. Az AKC és japán megfelelõje, a JKC (Japanese Kennel Club), ebben az idõben még nem rendelkezett kétoldalú egyezményekkel egymás pedigré-rendszerének elismerésével kapcsolatban, így nem nyílt lehetõség arra, hogy japán vérvonallal frissítsék az amerikai állományt. Ennek következtében az amerikai és japán Akiták között jelentõs eltérések alakultak ki. Õsi otthonuktól elzárva tulajdonképpen egyedi, csak az Egyesült Államokra jellemzõ fajtává alakultak, 1955 óta változatlan tulajdonságokkal és jellemzõkkel. Nem úgy japán társaik, amelyeket idõközben Matagi Akitákkal kereszteztek, hogy így kíséreljék meg az õsi, tradicionális japán fajta helyreállítását.

Nagytestû, zömök, arányos testalkatú kutya. Kemény csontozat és jól fejlett izomzat jellemzik. A széles, egyik sarkán lecsapott háromszögre emlékeztetõ fej, mély, erõs fang, a viszonylag kisméretû szemek, a nyak meghosszabbított vonalát követõ, elõre mutató, felálló fülek a fajta jellemzõ tulajdonságai.

* A marmagasság és a testhosszúság aránya 9:10 a kanok, ill. 9:11 a szukák esetében.
* A mellkas szélessége a marmagasság fele.
* Az orrhegytõl a stopig, illetve a stoptól a tarkóbúbig mért távolság aránya 2:3.

VISELKEDÉS / TEMPERAMENTUM: Barátságos, éber, készséges, nemes, engedelmes és bátor kutya.

FEJ: Nagy, a test méretével harmonikus arányban álló fej. Nyugodt arckifejezés esetén teljesen ránctalan. Alakja felülrõl nézve egyik sarkán levágott háromszögre emlékeztet.

Koponya: A fülek között lapos, széles. A homloktájékra sekély barázda nyúlik fel.
Stop: Élesen kivehetõ, de nem túl meredek.

Orr: Széles, fekete. Kismértékû, elszórt pigmenthiány fehér kutyák esetén megengedett, ám a fekete orr mindig elõnyt élvez.

Fang: Széles, mély és telt.

Ajkak: Fekete, nem lógó. Rózsaszín nyelv.

Állkapocs / Fogazat: Nem lekerekített, inkább tompa, izmos, erõteljes állkapocs. Erõs fogak, rendezett fogsor. Elõnyt élvez az ollós harapás, ám a tétre (harapófogó) harapás sem kizáró ok.

Szemek: Viszonylag kisméretû, nem kidülledõ, közel háromszög alakú, sötétbarna szempár. A szemek pereme szûk, fekete.

Fülek: Erõs, felálló, a fej méretéhez mérten viszonylag kisméretû fülek. Ha lehajtjuk elõre, például a testméretek felvételekor, csúcsa a felsõ szemhéjat érinti. Háromszögletû, a csúcsnál kissé lekerekített, elkeskenyedõ fülek, amelyek nem túl magasan ülnek a fej két oldalán. Oldalról nézve a szem felett található fülek a nyaktól húzott képzeletbeli egyenes vonalát követve, annak meghosszabbításaként nyúlnak elõre.

NYAK: Vastag, izmos, elhanyagolható nyaklebernyeggel. Viszonylag rövid, a vállöv felé szélesedõ nyak. Jellegzetes taréja a koponyaalapban ér véget.

TEST: Hosszabb, mint amilyen széles. A bõr sem túl vékony, sem túl szûk, sem pedig túl laza.
Hát: Egyenes.
Ágyék: Erõteljes izomzat.
Mellkas: Széles, mély. Ívelt bordák, jól fejlett szegycsont
Hasvonal és Has: Közepesen ívelt hasvonal.

FAROK: Fekete, sûrû szõrrel borított. Magasan ülõ, a hát felett vagy oldalt háromnegyedes, teljes vagy kettõs kunkorban viselve, amely mozgás közben a hát vonala alá esik. Háromnegyedes kunkor esetén a farok vége mélyen, oldalt helyezkedik el. Nagy, erõteljes keresztcsont. A farok kiengedésekor az utolsó farokcsigolya a csánkot érinti. Pihe-mentes, durva tapintású, egyenes fedõ szõrzet.


ELÜLSÕ VÉGTAGOK: Erõs csontozatú, elölrõl nézve egyenes mellsõ lábak.
Vállöv: Izmos, erõteljes. Közepes lejtésû lapocka.
Mellsõ lábtõ: Elõre dõl, a függõlegessel körülbelül 15 fokos szöget zár be.

FAR: Erõs, izmos. Szélessége és csontozata a mellsõ végtaggal arányos. A hátsó lábon található, vele született farkaskarmot hagyományosan eltávolítják.

Comb: Erõs, jól fejlett, hátulról nézve párhuzamos.

Térdízület: Közepesen ívelt.

Csánk-ízület: Mély, nem fordul sem ki-, sem befelé.

Mancs: Egyenes macskalábak. Erõs ujjak, vastag talppárnák.

Erõt sugárzó, közepes lépéshossz és lendület. A hátsó- és mellsõ lábak egy vonalon mozognak. A hát végig erõteljes, egyenes.

Bunda: Két réteg. Sûrû, puha, dús, a fedõ szõrzetnél rövidebb aljszõrzet. Durva tapintású, egyenes, a testtõl kissé elálló fedõ szõrzet. A fejen, lábszárakon és a fülön rövidebb szõrszálak. A test többi részéhez képest hosszabb, öt centiméteres szõrszálak találhatók a mar és a far tájékán. A farokrészt még ennél is hosszabb, sûrû, tömött bunda borítja.

SZÍN: Több színváltozat megengedett, például vörösbarna, világos sárgásbarna, fehér, sőt, még a tarka pettyes és a barna csíkos is. Az amerikai Akita színei élénken csillogók, tiszták, a rajzolat jól kivehetõ. Megléte esetén kontúros maszk és/vagy csillag. A tiszta fehér kutyák maszk nélküliek. Az õzszínû, világos sárgásbarna változat fehér alapszínét a fejet és a test bõ egyharmadát beborító foltok tarkítják. A fedõ- és az aljszõrzet színe nem minden esetben egyezik meg egymással.

Kanok: 66 - 71 cm (26-28 hüvelyk),
Szukák: 61 - 66 cm (24-26 hüvelyk).

HIBÁK: A fenti követelményektõl történõ bármely eltérés hibának minõsül. A bírálat során a hiba a standardtól történõ eltérés mértékével egyenes arányban befolyásolja annak komolyságát.

* Szuka jellegû kanok/kan jellegû szukák.
* Keskeny, vagy madárszerû, elkeskenyedõ fej.
* Hiányzó fogak (az elõzápfog 1, és/vagy a zápfog 3 fogak kivételével).
* Kék vagy fekete pöttyös nyelv.
* Világos színû szempár.
* Rövid farok.
* Görbe lábszárak.
* A szabályostól eltérõ színû nyak- vagy lábszõrzet.
* Félénkség vagy agresszió.

* Fejletlenség.
* Könnyû csontozat.

* Agresszív, vagy túlságosan félénk viselkedés.
* Pigmentmentes, vagy foltokban pigmenthiányos (ún.pillangó-)orr.
* Csepp alakú, lógó, vagy lehajló fülek.
* Elõre- vagy hátraharapás.
* Sarlós, vagy nem kunkorodó farok.
* 63,5 centiméternél (25 hüvelyk) alacsonyabb kanok, valamint 58,5 centiméternél (23 hüvelyk) kisebb méretû szukák.

Nyilvánvaló felépítés-, vagy viselkedésbeli rendellenességekkel rendelkezõ egyedek automatikusan kizárásra kerülnek.

N.B.: A herezacskóban két egészséges, a lágyékcsatornából teljes mértékben leereszkedett here tapintható ki.

(forrás: www.csontkutya.hu)